Talán mert nehéz téma.. súlyos és néha terhelt is, álljon itt pár sor a generációs mintákról:
elõször azt a szóegyüttest ìrtam le, hogy a generációs minták védelmére.., de utána korrigáltam..
mert igaz, van hogy a többgenerációs minták segìtették családok túlélését egy nehéz helyzetben..
de bizony volt hogy ezek a minták többet ártottak, mint használtak és a család utód nélkül maradt és kihalt..
Nem tisztem pártoskodni egyik mellett sem.. hiszen a fõ motìvum:
"Ne vess el semmit, amíg nem értetted meg, ne fogadj el semmit, amíg nem értetted meg."
(Rudolf Steiner)
És ebben az idézetben benne van az esszenciája az élethez való hozzáállásunknak, a felmenõinkhez való kapcsolatunknak, az elfogadásnak vagy éppen az elnemfogadásnak és hogy melyikkel tudok inkább azonosulni..
Vajon mikor mi a mögöttes motiváció?..:
a tiltakozások, az elnemfogadások mögött gyakran van egy üzenet: 'én is itt vagyok!.., vegyetek észre végre!.. az én gondolataim és közléseim (megérzéseim, véleményem) is fontosak!'..
a túlzott mértékū elfogadásban, mintakövetésben is többminden benne van: az erõviszonyok nemegyenlõ volta.., a belsõ bizonytalanság.., ami némi konfliktuskerüléssel is társul..
Hol van az én? a belsõ hang? a halk megértés..
Miért van szükség arra, hogy eljussunk a játszmákig?.., amiket nem ismerünk fel?.., nem akarunk felismerni.., mármint azt hogy játszmázunk?.. azt hogy ezzel félrevisszük a másikat.., de leginkább önmagunkat.. miért van szükség az erõszaktól hemzsegõ, 'na én megmondom neked a tutit' beszélgetésekre.. sõt ezt inkább hegyibeszédnek mondanám..
"Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten."
(közmondás)
szeretettel, Rita Monika
esszenciaajánló: Kékibolya: segìt a hétköznapok megélésében, és hogy minden nap ünnepnap legyen.
