"Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,
Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.
Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?
Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!"
Benedek Elek
ìró, ujságìró
1859. szeptember 30. - 1929. augusztus 17.
Gondolkodtam a fotón, melyik legyen illõ egy novemberi szösszenethez..
és a szomorú és szürke esõs kép helyett ezt a gyönyörū csipkebogyósat választottam..
annyira örömmel és vidámsággal teli.. pedig 'csak' önmagát adja..
Vajon nem lenne e egyszerūbb az életünk, ha mi is 'csak' önmagunkat adnánk, legbelsõ valónkat?..
miért a sok máz és zománc rajta?..
miért nem akarjuk látni a fától az erdõt?..
miért gondoljuk azt, hogy ìgy egyszerūbb az életünk?..
és közben bonyolultabb lesz..
az öröm és a vidámság pedig elfogy.., majd elvész..
és utána csak kereshetjük.. nehezen lelünk nyomára..
Pedig a vidámság, sõt annak egy speciális válfaja: a humor, az ami segìt átlendülni a hétköznapok szürkeségén, már-már monotonitásán..
és segìt a túlélésben..
Nem amikor másokat kinevetünk, hanem amikor egy helyzeten, vagy éppen önmagunkon tudunk jóìzūen nevetni..
Mikor nevettél egy jót utoljára?..
Szeretettel, Rita Monika
(fotokredit: www.adambalogh.com)
esszenciaajánló: Vadrózsa (Wild rose): segìt a hétköznapok szürkeségében a fényt meglelni..
