Június közepén veszem észre.., hogy elszaladt a május.. illetve néha szaladt, néha cammogott..
Örültem, hogy most már gondolati szinten, de kezdem utolérni magam..
Egyelõre nem szeretném ezt a nagyon fura 10 hetes idõszakot az ìrásomba belevenni..,
majd 1x, amikor minden egyszerū lesz és csak tisztán csengenek a hangok..
Azt, hogy úgy éreztem, hogy
az élet egy olyan körforgás,
ahol szerepek és szereplõk ismétlõdnek, érzések és pillanatok
és amikor a cselekvések a napi rutinon túl kezdenek mókuskeréknek tūnni,
ahol olyan szinten elvész az én, hogy keresve is nehéz megtalálni..
amikor minden összefolyik és a fény helyett csak szürkeség jön..,
akkor jön el az a pillanat,
amikor a költõk a legcsodálatosabb verseiket faragják az utókornak,
amikor a festõk fantasztikus alkotásoknak kezdenek neki,
és amikor a zeneszerzõk olyan dalokat vetnek papìrra, hogy hallgatásukkor szinte megáll a lélegzet is..
Két szélsõséges lélekállapotban lehet örököt alkotni,
a nagyon mélyben és a nagyon magason.. kettõ között van átjárás és van kapcsolat..
de néha csak az ūr van..
Szeretettel, Rita Monika
esszenciaajánló:
feketebodza esszencia: "válságokat és súlyos eseményeket követõ ürességre"
