1x régen Borbás Marcsi boros mūsorának volt a zárszava minden alkalommal ez a Márai idézet, ami egykor nagyon megérintett..
Márai Sándor: A magyar borokról részlet: "Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettõl. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelõk, gyümölcsöskert tulajdonosai, vincellérek, ne tudjanak meg semmit városi multamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelõnek, valakinek, aki tudja hol kell meghallni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince elõtt, õsszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról.."
Azóta is foglalkoztat, és bizony 1x-1x eszembe jut, hogy kinek mikor, és hol jön el az a pillanat, amit nem tudunk tervezni, kiszámítani..
- egy ismerõs pár éve a saját szõlõjében rogyott össze, és már nem állt fel, ennél nagyobb ajándéka nem lehetett a JóIstennek felé,
- egy másik valaki a Teszko parkolóban esett szintén össze, és nem állt fel soha többet, na ez az amire szerintem senki nem vágyik, de elõre nem tudhatjuk..,
vagy éppen ágyban, párnák között, csak átalszod magadat a Túlvilágra?.. vagy egy hosszabb ágyban töltött idõszakot követõen már várod a megváltást?..
Nem kívánságmūsor.., nem tervezhetõ.. talán kicsit alakitható..
Nemrég egy norvég kedves ismerõsünk mesélte, hogy anyukája, (aki épp mikor ott voltunk, akkor került kórházba) tagja Norvégiában annak a szervezetnek akiknek tagjai a méltósággal meghalni ez mellett kötelezték el magukat, és nem a bármi áron fenntartani a vegetálást az orvosi eszközök és anyagok segédletével. Az orvosok, a kórházak nem szereteik, ha valaki rendelkezik ilyen tagsági kártyával, amiben lemond a vegetálásról, az élete ilyetén meghosszabbításáról.. Pedig emberi méltóságod, tested méltósága amirõl döntesz, dönthetsz..Talán nálunk is létezik ilyen szervezet, nem néztem még utána..
És e kicsit csapongó gondolatmenet után életrõl és halálról.. szeretném veled megosztani Szeremley Huba tiszta és õszinte gondolatait ( és igen, abban a csodában volt részem sok éve, hogy egy bortúra alkalmából õt magát hallgathattam errõl a Badacsony hegyen, sohasem felejtem el, hálás vagyok a Sorsnak, hogy hallhattam, hogy a borait ismerhettem, különleges ember volt): "A szõlõ az isteni gyümölcs, a fructus dei. Amikor a szõlõt meggyilkoltuk, kitapostuk utolsó cseppig a vérét, és eltemettük a föld alá, az feltámadott egy szép napon, és abból lett a bor, a letisztult, aranyszínū, örökéletū bor, Isten vére. Ez a szakralitás, és nem véletlen, hogy mindenütt - nemcsak a keresztényeknél - pont a bor az, amit az eucharisztikus szimbolumhoz használnak."
Hiszen a halál a legnagyobb transzformációt hozza el..
Gondolkodtál már azon, hol érjen el a halál pillanata?.. utolérjen e?.., avagy menekülsz elõle, csak mert nem ismered..
Szeretettel, Rita Monika
esszencia ajánló: Görög zsálya (Salvia Fruticosa - Mediterranean Sage - Bailey Esszencia): "Ez az esszencia a Föld elem minden erejét képviseli. Az Anyaföld energiáját és bölcsességét tükrözi. A zsálya mindig is a bölcsességet képviselte, és ez az esszencia olyan zsályafajból készült, amelyek vad, hegyi területeken nõ, ezáltal egy még magasabb minõséget képvisel és hoz el. Ez az esszencia olyan melegséget és kellemes érzetet nyùjt, mint a nyugodt bölcsesség. A bölcsesség az éleslátás és a tapasztalat közötti kölcsönhatásból ered. ... Az igazi bölcsesség olyan, amelyet igazol az élet viszontagsága. Mélyen bennünk megvan a bölcsesség csírája, amely felébreszthetõ. A zsálya katalizálni, gyorsítani tudja ezt a folyamatot, felébreszteni a mély belsõ erõket, így mozdulatlanok és békések maradhatunk még a legnagyobb megpróbáltatások idején is. .."
