Még mindig nem abban az ütemben haladok, ahogyan szeretném..
A szünet arra mindenképpen jó, hogy letisztuljanak a dolgok - körülöttem és bennem vagy éppen körülötted és benned.
Hogy érzed?
Folytatva az elõzõ bejegyzést: úgy érzem tanulnom kell és tapasztalnom, folyamatosan és nap mint nap.., mert ezáltal leszek én is több és tudok még többet adni magamból - a virágesszenciákon át is. Volt egy hosszú szünet..., ahol elveszettnek éreztem magam: akartam adni, de nem tudtam úgy, ahogyan szerettem volna vagy éppem nem tudtam sehogyan sem adni magamból.. tehetetlenségérzés.. 1x már biztosan megtapasztaltad.., lehet többször is..
E héten egy csodás élményben volt részem: Feldenkreis mozgásóra keretében végzett gyakorlatok közben éreztem, hogy blokkok oldódnak ki, amiket régrõl õriztem.. elõtte és utána pedig rövid ám annál érdekesebb beszélgetés zajlott: a társadalom mūködésérõl, a szabályok szükségességérõl avagy feleslegességérõl.., szó szót követett, mìg odajutottunk a beszélgetésben, hogy ezen szabályok arról is szólnak, hogy az egyén felelõssége önmagáról átterelõdjön máshova, másvalakire: a kresz-re, a környezetre, a szülõkre, az iskolarendszerre és folytathatnám és itt eljutottunk az ébrenléti állapot-ig, annak megtapasztalásáig: amikor Te vállalsz felelõsséget önmagadért, döntéseidért, cselekedeteidért.., mert érzed, ki vagy! Nem tudod, hanem érzed!
Talán már érted mirõl van szó..
Eszedbe jutott már az a gondolat, hogy: vajon hány évem van még nyugdìjig? vagy várod, hogy elérd a nyugdìjas kort? és most nem az 1 vagy 2 évrõl beszélek, hanem a 15 vagy 20 évrõl..
Ha ez ìgy van, akkor nem vagy sem a helyeden, sem az egyensúlyi középpontodban.., hanem olyanannyira kibillentél ebbõl, hogy ideje szakemberhez fordulnod: legyen az életvezetési tanácsadó, kócs, pszichológus, személyi edzõ, virágterápiás tanácsadó, még sorolhatnám.., mert mindenkinek más út, más irány vagy éppen más személy jön be!, akit elfogad, akire hallhat, aki biztosìt számára egy távolságból megtapasztalt tisztánlátást..
mert a napi, heti, kétheti, havi vagy éves stb. rutinunkat futjuk, akár mókuskeréknek is nevezhetném.., ahol egyre kevesebb idõ, hely és megtapasztalás van arra, amikor
önmagad lehetsz!
Amikor
nincs olyan személy - mindegy, hogy az pozitìv vagy negatìv hõse életednek - aki eltérìt az utadról,
nincs helyzet, hely, ahol másnak kell lenned, egyfajta szerepet kell játszanod - még ha sokszor nem is tudatosan játszod a szerepedet..,
nincs elvárás kontra megfelelés..,
hanem kicsit megpihensz és befelé tudsz figyelni.
Szìvbõl és õszintén - nem egoból!
Abban a pillanatban amikor ez adott, fogod érezni, hogy ki is vagy te.
És nem érdekelnek az olyan tìpusu gondolatok, hogy akkor hány évem is van még a nyugdìjig?, vagy mikor válok szenyorból egyszercsak terhes és leépìtésre váró kollégává? mert tisztán látod magad (ha csak pillanatokra is) és elkezd derengeni elõtted a valós utad.
Mára nem terhellek tovább.. ha szìvbõl élsz, akkor értettél mindent, ha egóból, akkor még nem jött el az idõ hogy értsed.. talán majd egyszer, késõbb, amikor a csillagok is úgy állnak.
Szeretettel, Rita Monika
